Próbáld ki!

Eredetileg egy fikaposztot terveztem, olyan igazi, indulatból írottat, de aztán lemondtam róla… nem süllyednék le az Index-es kiemelt blogok szintjére (pont egy olyanról lett volna szó, de talán legközelebb). Pár random dolog jön most, nincs koncepció, ami eszembe jut így hajnali egy tájban, azt leírom, amíg ki nem döglök, mert holnap azért előadások is lesznek…

Hmm… hát, nincs sok időm. Az elmúlt egy hétben több, mint tíz beadandót írtam, kiselőadást csináltam, az egyetem évkönyvéhez csináltam interjút, amit egy este alatt sikerült is leadhatóvá tenni. A projekt a 40 perces MP3 begépelésével kezdődött… kemény volt, de hát ilyen lenne a meló is, amit végeznék egyszer, nem? Ja, a tanár is megdicsért, akinek leadtam, ami azért is nagy dicsőség, mert nagyon szakmai szemmel elemez (ez is a munkája), szóval nem túl gyakori, amire úgy egyöntetűen rábólint, de ez az volt, dagad is a májam! Ahhoz képest, hogy az interjúkat utálom a legjobban, sokak szerint nagy tehetségem van hozzá és jó ideje csak ilyenekkel is bíznak meg… fura! Ja, meg filmet is forgatok, két barátommal! December 6 a határidő, amatőr kollégista-színészpalántákkal és hasonló kaliberű rendezői gárdával (mi). Bizakodóak vagyunk, ötleteink vannak, sőt, segítőkben sem szenvedünk hiányt (lásd: a majd hamarosan elkészülő filmünk nagyszerű intrójáért felelős Márkot). Év végi jegyünk forog kockán, szóval, izgulunk, két rivális csapatunk van és megpróbálunk a lehető legjobban helytállni a mezőnyben! Ma volt az első forgatási nap, hétvégére pedig már szeretném meg is vágni az egészet). Kemény lesz, főleg, ha a fényképezőgép 50 frame-s Full HD-s MP4-ben vesz fel. Minőség? Na, arra nem lesz panasz!
Mostanában rákattantam az animékre is, már ha annak lehet mondani azt, hogy VÉGRE végignéztem (angolul) a Durarara!! sorozatot, ami meg is kapta nálam az instant 10/10-et. HSD KenIchi manga pörög, olvasom is, naponta csekkolom az új fejezeteket a világhálon, idén pedig egy OVA-t is ígértek nekünk, amit mit ad Isten, a Brains Base fog készíteni (Baccano!, Durarara!!), szóval… ohmyfuckingod! Ja, Klári remek cikkének köszönhetően elkezdtem a Kaiji-t is, ami úgyszintén bejövős, már csak a grafika miatt is. Játékban nem, de animékben graphicwhore vagyok! Apropó játék! Hamahama jön ki a Tekken Hybrid (kéne), a Saints Row: The Third (nagyon kéne), ám a semmiből előlépve a prioritást egy másik játék vette át, ami a Rayman Origins névre hallgat! A játék demója alapján csak szuperlatívuszokban tudok beszélni: az utóbbi 10 év legjobb platformjátéka, ha össze kéne foglalnom. A grafika egyszerűen hihetetlen, a játék minden eleme kézzel rajzolt, ami meg is látszik, olyan részletes minden, hogy nagyon sok mindent nem is tudsz felfogni, csak ha órákig bámulod a képernyőt az apró kis részletek után kutatva! Az animáció újfent eszméletlen, ilyen részletes animációval talán a BlazBlue-nál találkoztam! A zenék nagyon tetszenek, a hangok aranyosak, a karakterek és poénok… szokásos Rayman színvonal. Igazi klasszikus, vissza a gyökerekhez, a dawn-kóros nyuszik nélkül! Erősen ajánlott, limitált előrendelve, amit csak az európai rajkongók kapnak! Hát hogyne! Ja, és egy glitchet is találtam a kezdőképernyőn:

Zenék terén radikalizálódok, ami bejön! Alap, nem? Ha nem jönne be, nem csinálnám! Azt vettem észre magamon, hogy bármilyen stílus jöhet már, csak legyen elvont, durva, és hangozzon jól. Többek között így találtam rá a német-nevű, de amúgy francia DJ-re, aki ún. atmospheric- minimal techo (made-up genre) zenéjével kápráztatott el engem az egyik FabricLive válogatáson:

A lényeg 3 perc után kezdődik. Fejest rakd fel csutkára, sötétíts el mindent a szobádban, és feküdj le, de ne aludni, csak pihenni, ha van ablak, azt bámulva. Priceless.
A szintén francia kísérleti-electro stílust sem vetem ám meg! Metadata barátom mutatta ezt, és köbö 0,4 mp alatt szerettem bele örökre ebbe a számba:

Persze, ne féljetek, nem leszek egyik napról a másikra DJ, a metál is ugyanúgy megmaradt, sőt! A Kátai Tamás (Gire)-féle Thy Catafalque talán az egyik legjobb magyar lemez, amit valaha hallottam, avantgarde post-black metal, de én csak úgy hívom: kib*szott nagy zene, bár a vulgarizmus nem tudja hűen tükrözni a zene tökéletességét és művésziességét. Csak hallgassátok:

Azért ennél tud durvább nótákat is csinálni:

Még, hogy nincsen jó magyar zene! Nem-e?
Másik nagy kedvenc (ez már nem hazai termék) a zombi surf rock!!! Nem kamuzok, ez a stílus! A surf rock talán az egyik legkirályabb zenestílus, indokolatlan mennyiségben tudok ilyeneket hallgatni a Beach Boys-tól kezdve (kiskorom kedvenc zenekara, talán innét is ragadt rám) a Ponyvaregény főcímdalának használt legendás Dick Dale számig, a Misirlou-ig bezárólag mindent! Na, ilyen a zombi surf rock:

Jelenlegi hatalmas kedvenc még az angol space rock-ot játszó Ozric Tentacles, akik amúgy a ’80-as évektől működnek, és epikus, pszichedelikus rockzenéjük legtöbbször a legjobb videojáték OST-re, az Alexander Brandon-féle Jazz Jackrabbit 2-re hajaz:

Mind a huszonvalahány lemezüket beszereztem, és mivel a jó zene megunhatatlan, el is leszek velük egy ideig!
A progresszív rock legnagyobbjait is sikerült tüzetesebben megismernem: a lengyel zsidó származású kanadai Geddy Lee énekes-basszusgitáros alapított Rush-ra gondolok egyértelműen, aki 1968-ban (!!!) alapított együttesében 58 évesen olyat énekel, hogy te sem hiszed el!!!

Amúgy leghíresebb számuk a Tom Sawyer, aminek feldolgozásával be is futott a Mindless Self Indulgence, illetve a számhoz készített Trey Parker és Matt Stone egy South Park-os intrót, amit a koncerteken használnak:

Azért kicsit hoppá, mi? Geddy Lee, jelenleg nálam ő a rockzene Istene!
A végére jöjjön Hecq, aki a dubstep-et keverte a szintén nagy kedvenc IDM stílussal. Elsőnek egy fosatós, akár horror filmbe is elmenő szám jöjjön:

Most pedig egy könnyebben fogyasztható dal, mondhatni, sláger:

Ennyi elég lesz szerintem, tartogatni szeretnék valamit legközelebbre is!

Politikára nem térnék ki, ami most kis hazánkban megy, arról nem lehet pár szóban véleményt formálni, meg nem is akarok. Csak felbasznám rajta magam. Talán, majd egy külön posztban!