h1

BMA 2011

2011. december 25.

Idén körülbelül 280-300 lemezt töltöttem le (ami 2011-ben jelent meg), ami elég kevés. Ezt lehet köszönni annak, hogy egy ideig a külső vinyóm is döglött állapotban stagnált, az egyetem és egyéb dolgok miatt nem is volt túl sok időm, meg inkább pótolgattam, frissítgettem régebbi lemezeket, mintsem újabbak után kutattam. Ennek ellenére itt a BMA’11, ahol az általam ítélt legjobb lemezeket sorolom fel, köztük pár kitéréssel, amiket szimplán ajánlok, vagy pont azért, mert nem. Sőt, még Fluor Tomis is bekerült a listába, szóval semmiképp se hagyjátok ki! 🙂

Az idei év legjobb lemeze:
Thy Catafalque: Rengeteg
Korábban erről itt: https://benyoboy.wordpress.com/2011/11/14/probald-ki/#more-2612

The Suzukis: The Suzukis
Számomra az egyik legjobb debüt lemez az angol keményebb indie rockot képviselő Suzukiktól érkezett, akikbe talán azért is szerettem bele elég gyorsan, mert kísértetiesen hasonlítanak a már rég megboldogult, örökfavorit Agent Blue-hoz. Persze, náluk nem jobbak, de így is összehoztak egy szerethető lemezt!

Apollo 440: A Deeper Dub (EP)
Az egyik legnagyobb visszatérés számomra egyértelműen az Apollo 440, akik végre valahára nem csak hitegetik rajongóikat (like me), hogy majd valamikor jön a lassan két éve csúszó új lemezük (The Future’s What It Used to Be), hanem ténylegesen kiadtak egy EP-t, hogy tényleg dolgoznak és lesz ebből valami. Bár a rövid EP nagyszerű lett, üröm az örömben, hogy megint eltolták a megjelenést, elvileg jövőre már tényleg nagyon komolyan a boltokban lesz!

7 Weeks: 7 Weeks Plays Dead of Night
Az év egyik majdnem csalódása számomra. A francia stoner rockerek új lemeze nem jó. A dalok minősége vegyes, ráadásul nagyszerű énekesüket, Julien Bernard-ot is hanyagolták, szinte a számok háromnegyede instrumentális, amin a zajos, horrorfilmes bevágások sem javítanak, ráadásul még szarul is maszterlték. Ami megmenti az egész lemezt, az az utolsó szám, a Four Again, ami viszont az idei év egyik legtökösebb rock dala! Emiatt megéri leszedni az egész lemezt, mert egyszerűen beszarás, mennyire epikus az a szám, igaz, a többit inkább hanyagoljuk és hallgassuk inkább a korai lemezeiket, jobban járunk!

Helo Zep!: Hangosan, Gyorsan, Ahogy Kell
A magyar punk-rock szcéna nem kicsit túltelített, ám Szucsi barátom bandájára így is érdemes egy kis figyelmet fordítani, hiszen első lemezük simán megállja a helyét a legjobbak között! A Lehetőségek a személyes kedvencem, ami remekül reprezentálja a magyar fiatalság helyzetét, de a szívbemarkoló és megható Tizenöt Év az Élet is kiemelkedő, már csak azért is, mert egy ilyen kaliberű együttestől minden fajta zenét vár, de ilyet nem! Ja, ráadásul ingyenes, szóval, hallgassátok!

Hungarica: Robotok: Rabszolgák
Bár politikai nézeteim megkövetelnék, én nem vagyok hatalmas nemzeti rock fanboy. Eleve rühellem a Kárpátiát, nem sok zene képes gyorsabban kiüldözni a világból, mint az, ám a Hungaricát szeretem. Az első lemezük nem rossz, a második viszont örök favorit, a RatM-es hangzásvilággal megáldott Demokratúrát egy tucatszor meghallgattam és örömmel konstatáltam, hogy na lám, van még itt igényes nemzeti rock! Aztán jött a Nincs Más Föld, Nincs Más Ég ami megint nem jött be, a SZABADSÁG betűi szám újfent tiltólistámra került, a Balladák EP-nél pedig már nem is érdekelt többé a banda. Az új lemez viszont nemhogy felülmúlja az eddigi Hungarica, meg úgy a teljes nemzeti rock zenei palettáját, hanem a hazai, „szimpla” rock lemezek többségén is túltesz! Sziva Balázs hangja sokkal jobban illik az új hangzású dalokhoz, amik sokkal rockosabbak, sokkal dinamikusabbak és dallamosabbak. A szövegek is jobbak, bár a rímek néhol sután hangzanak (illetve hozzátenném, hogy nem csak felvidéki magyarok vannak elszakadva, hanem azért vannak még máshol is). Zeneileg, maszterileg kiemelkedő lemezt csináltak, a számok nagytöbbsége bárhol megállná a helyét, a Szülőföld pedig az MR2, vagy bármelyik másik rádiócsatorna kínálatába is simán belefér! Az egyik legjobb hazai rock lemez, ennél sose rosszabbat!

Salvus: Önharckép
Szintén hazai rock, szintén nagyszerű lemezzel, egyedül ez előzi be nálam a Hungarica új lemezét! A progresszív rock/metal legjobb hazai képviselői, remek és elgondolkodtató szövegekkel, nagyszerű zenei alapokkal és énekessel támadnak a hallójáratok ellen! Szintén ingyenes ám beszerezhető kézzel fogható formában is!

SebastiAn: Total
eszgé kollégának nem sikerült megkedveltetnie velem a Justice-t. A francia electro zene nálam még mindig a Daft Punk-ból áll, hiába hasonló a kettő banda stílusa, a Justice szerintem nem egy nagy etwas. A hasonló hangzásban mozgó (természetesen szintén francia) SebastiAn viszont annál inkább bejön. Az önimádó világsztárokat kifigurázó, saját magát lesmároló borítóval (ami nálam az idei év egyik kedvence) már felhívta a figyelmet, számai viszont cseppet sem győztek meg arról, hogy megint csak a borító miatt szedtem le egy lemezt. Bár a felépítés elég nehezen emészthető (a számok hossza teljesen random (a 23 dal több mint negyede nem éri el a két percet), rengeteg kiemelkedő dalt találunk rajta, ráadásul a Skrillex által remixelt Love in Motion a dubstep stílus egyik legkiemelkedőbb darabja! A lemez csak a kellően elvetemült vájt fülűeknek ajánlott, mondjuk azoknak, akinek az első Daft Punk  lemez is örök favorit, hiszen rengeteg elmebeteg, gyilkos szerzeményt pakolt rá a francia ifjonc, leginkább  a Motor c. dalra utalva.

Sidilarsen: Machine Rouge
Újabb zene a franciáktól. A Sidilarsen és Pleymo két francia rockbanda, akiknek azt köszönhetem, hogy egy zenében nem érdekel az idegen nyelv. Lehet lengyel, francia, német, orosz, spanyol, svéd vagy akármilyen nyelvű a szöveg, nem tud érdekelni! Leginkább az Eau lemez volt rám nagy hatással, ám az industrial/rock/rap banda új lemeze szintén üt, sokkal jobb, mint az előző, így akit hasonlóan nem tud érdekelni a francia nyelvű szöveg, annak ajánlott!

Fair to Midland: Arrows & Anchors
Az FtM új lemezéért szintén oda vagyok, meg vissza, hiszen hasonlóan tökéletes, mint a Fables from a Mayfly: What I Tell You Three Times is True. Ugyanakkor sokkal változatosabb és „bátrabb” lemez lett, az előző két, megszokott hangzás után sokat kísérleteztek, pl. folkos hangszerekkel, ami jól is áll nekik! Csak ne kellene mindig olyan rohadt sokat várni egy-egy lemezre…

Arcane Roots: Left Fire
Angol progresszív rock, a legjobb fajtából! Fiatalos, lendületes, az év egyik nagy felfedezettje! A semmiből kerültek elő az eddigi legjobb Smells Like Teen Spirit feldolgozással a Kerrang! Jubileumi Nirvana Tribute lemezéről, azóta aláznak nálam mindent a stílus berkein belül.

Mastodon: The Hunter
Mit is mondhatnék? Sokáig az év lemeze volt nálam! Az eddigi legjobb Mastodon lemez, ami bár nem annyira súlyos sludge mint az előzőek, ez az elvontabb progresszív metál nagyon is jól áll nekik! Egyre jobbak és bár nem tudok betelni ezzel sem, már várom, mit hoz ki a négyes legközelebb (annyit tudni, hogy egy indie rock énekesnővel vesznek fel pár dalt, ami nagyon izgalmasan hangzik)!

Fluxious: Why So Serious?
Francia nagyon elvont jazz-rock egy gyönyörű hangú énekesnővel az élen. Egyebet nem tudok mondani, ilyet nem hallani mindennap!

The Black Dahlia Murder: Ritual
Nagy szerencsém, hogy az ingyenes TBDM koncerten ott lehettem, mert nagyszerűen játszottak a srácok! Bónuszban pedig egy újabb hibátlan lemezt tettettek le az asztalra, ha durvulni akarok, akkor csakis ez!

Fear and the Nervous System: Fear and the Nervous System
Az idei év legjobb supergoupja (a Lou Reed & Metallica mellett nem nehéz), Faith No More, Korn, Repeater, Bad Religion tagokból áll, designilag pedig a Limp Bizkit-es Wes Borland segíti őket. Koszos, sötét, kemény industrial rock, a legjobbaktól!

Dope D.O.D.: Branded
Az én rap lemeze hollandiából. Három elvetemült rapper (jó hangú feka, őrült és rekedtes, csúnya srác olyan 100%-osan olyan hanggal, mint Eminem)  és dubstep alap az év egyik legjobb videoklipjével. Ez elég indok szerintem, hogy rájuk keressünk! 🙂

Trivium: In Waves
Sokan fikázzák, érthetetlen, miért. A címadó dal szintén kedvenc, a borító (megérdemelten) meg minden díjat elnyer, amit lehet. Ez egy jó lemez.

The Devil Wears Prada: Dead Throne
Előző, With Roots Above and Branches Below lemezükkel az egyik kedvenc metalcore bandámmá avanzsálódtak, melyről az új lemez is meggyőz: nem véletlen. A Born to Lose, L.I.T. és  Holdfast dalokkal nem tudok betelni!

Omaha Bitch: Best of Metal
Francia poró-rock, már volt róluk korábban szó. Ilyet se gyakran hallani.

Fluor: Lájk
Sokkoló hír következik. Nálam a Lájk a legérdekesebb lemez idén, több okból is. Többek között azért, mert a hihetetlen popularitást élvező Fluor Tomi szinte ugyanannyi, vagy talán még több hideget és gyűlöletet kap, mint „lájkot”. Vajon megérdemelten? Az, hogy az LMFAO-t rühellem, mint a szart, nem meglepő, igaz, bugyuta dalszövegeik, giccses klipjeik és buzis designuk mellett azt is elismerem, hogy vannak jó kis modern tánczenei alapjaik. Nos, Tamással is ez a helyzet. Hozzáteszem rögtön, hogy a Mizu és Partyarc egy hatalmas mélypont, pláne a lassulós, „szerelmes” dalok, ugyanakkor vannak számok, amik tetszenek és semmivel sem rosszabbak, mint azok a befuttatott külföldi dalok, amire az őt trollolók amúgy vígan riszálják magukat, természetesen bebaszva. FT ugye repperként kezdte, amire a számomra értelmezhetetlen című Csicskalángos emlékeztet, ami egy (nagyot nyelek és kimondok) teljesen jó szám, amiben „Tomika” pont a fikázóknak üzen és ától cettig az összes kritikára és vádra reagál is. A szöveg telitalálat, a vendégszereplő Eckü (akiről most hallok először) pedig remekül olt vissza, miközben Fluor lenézően és arrogánsan oszt ki mindenkit, a zenei alap pedig simán megállja bárhol a helyét (ez amúgy a lemez többségére igaz, mint ahogy az is, hogy ez nem Fluor hanem Pixa érdeme [ne kérdezzétek az ki]). Ebből lehetne egy part 2, amiben valóban felváltva történne mindez.  A másik felvállalható szám a mélyen torzított, dubstep-es Off, ami igazi hangfalszaggató alappal rendelkezik, ám a címadó Lájk sem rossz, ám azt is leginkább a belőle készített dubstep remixek teszik elviselhetővé. A Lájk nem lesz a kedvenc lemezem, ugyanakkor értetetlenül állok a hate- és hypefactor előtt, ugyanis három szám simán vállalható a tízből. ráadásul ingyenes az egész. Kövezzetek meg, de én örülnék a legjobban, ha ez lenne a zeneipar legalja és a rossz zenét ehhez mérnék.

Kruk: It Will Not Come Back
Remek progresszív rock Lengyelországból! Szintén remek borítót kapott, ám a lényeg az In Reverie, sokáig csak azon az egy dalon éltem!

Giant Squid: Cenotes
Bár előző lemezük még mindig überelhetetlen, Mating Scars (Isurus Metridium) számuk az eddigi legjobb! Most csak egy EP-t dobtak ki, következő nagylemez? Bízzunk benne, hogy lesz az is!

Friendly Fires: Pala
Szintén a legjobb 5 lemez között a helye! Sokan az előző, s/t lemezre esküdnek, de a retrós hangzás és a Live Those Days Tonight miatt nálam ez mindent üt, egyszerűen a legjobb electro lemez 2011-ben!

Jamie Woon: Mirrorwriting
Sajnos a koncertről lemaradtam (pedig bakker, még rá is értem volna és olcsó is volt), a post-dubsteb hála neki már nem csak James Blake-ből áll, sőt! Gyönyörű, soul-os hangja (és zenei stílusjegyek miatt) nálam eddig ő a favorit, ha nyugis zenét keresek!

You Love Her Coz She’s Dead: You Love Her Coz She’s Dead
Róluk szintén volt szó korábban. A Crystal Castles-t magsan ütik ki a nyeregből, dance-punk forever!

LukHash: Digital Memories
Lengyel chiptune, aki annyira jó, hogy előző lemezéről választottam be a záró számot az első magyar T6 Community CMV-hez! Ingyenes tőle minden, használjátok is ki! 🙂

Hecq: Avenger
Szintén electro, szintén remek borítóval, ám itt nem ez a lényeg, szerencsére, hanem a tökéletesen ötvözött IDM és dubstep dalok!

Battles: Gloss Drop
Az idei év legnagyobb meglepetése, sosem gondoltam volna, hogy az instrumentális post- és math rockot valaha megkedvelem, de a Battles új lemezének sikerült ezt a hatást elérnie! Igaz, itt sok vendégénekes is közreműködött, köztük a mindig nagyszerű Gary Numan, aki a My Machines-t olyan nagyszerűvé is tette, hogy ha egyszer elkezdem, minimum tízszer még simán végighallgatom! 😀

Three Trapped Tigers: Route One or Die
Na, jó, előbb hazudtam, az instrumentális math rockból EGY olyan banda van, ami mindent üt, az pedig a TTT, kiknek új lemeze az előző három EP-jük után igazi meglepetés, mert nem hittem volna, hogy tudnak annál jobbat csinálni! A Noise Trade kislemezük bebizonyította, hogy igen, tudnak!

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Zenei analfabétizmusomnak köszönhetően ezek nagy részét nem ismerem de a Mastodon szereplését osztom, az előző albumukkal ellentétben a mostani valamivel több olyan számot kínált ami bejött, annak ellenére hogy az előzővel se lenne sok gond. A Battles és a Three Trapped Tigers lemezeibe kíváncsiságból belehallgattam (instrumental műfaj miatt), és mind a kettő bejött annyira hogy bizonyos helyekről beszerezzem a teljes lemezeket, úgyhogy köszi az ajánlást. 😀


    • Akkor a Thy Catafalque-ot azonnal pótold be! 😀 A Battles és TTT-nek örülök, hogy tetszett, annyira a math rockkal nem vagyok kibékülve, de a TTT régi nagy kedvenc, a Battles új experimental lemeze pedig szimplán win (kedvencek arról: My Machines, Ice Cream, Dominican Fade, Sweetie & Shag).
      A My Machines és Ice Cream klipjeit is ajánlom, hasonlóan faszán sikerültek, mint a Gloss Drop. 🙂



Írj valami szépet. Vagy ne.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: