h1

Ufótámadás az Arénában: koncertbeszámoló a 30 éves KFT jubileumi előadásáról

2011. december 29.

A KFT az egyik, hanem a kedvenc magyar zenekarom. A harmadik X alkalmából megrendezett jubileumi koncerten én is ott voltam, ahol mindössze 5 percükbe tellett levenniük engem a picit szkeptikus lábamról.


Szkeptikus? Hogy fér ez össze akkor a kedvenc zenekarral? Nos, nem nehéz. Voltam már KFT koncerten (PeCsa), ami kicsi volt, de jó hangulatú. Ez most nagy volt. Bár volt promózása, nem volt túl nagy visszhangja, ráadásul sikerült a közel (vagy valóban) telt ház előtt fellépő Magna Cum Laude együttes SYMA-s fellépésével egyberakni, ami ugye egy saroknyira van az Arénától.
Ez meg is látszott, mert a KFT koncerten nem volt telt ház (bár megérdemelték volna). Voltak emberek, nem pangott, de azért mégis… A parkolóhely kereséséről meg így aztán ne is beszéljünk…

Kezdés
Az előzenekar egy szintivel kiálló hölgy volt, aki lassú, melankolikus, jazzes formában adta elő a választott KFT dalokat (pl. Pénztárca, Balatoni Nyár, stb.). Sajna az elejéről lemaradtunk, úgyhogy a közepére csöppentünk bele. Elsőre nem tudtuk a picit hangulatgyilkolónak ható előadást hova rakni, valahogy a háttérzenés jazz/lounge nehezen passzol egy (valljuk be) rockkoncert elé, ám nekem kifejezetten tetszett. A lassúcska zongorás kíséret mellé az előadó, Sárközy Fanni ugyanis akkorákat énekelt, hogy csak lestem! A Balatoni Nyár átdolgozása (lány helyett fiút vár a tihanyi révnél, stb.) pedig nagyon hangulatos volt! Miután levonult, egy aranyos kis videó következett, ami az együttes valódi, földöntúli történetét mutatja be:

Majd ezután négy légiutas kísérőnek öltözött hölgy egy narrátor segítségével mutatta be a koncertet, ami szintén nagyon ötletes volt, a klasszikus karjelzésekkel mutogatták, pl. a kezek “taps” pozícióba állítását, stb. Majd felvonult a zenekar, és kezdetét vette a több, mint kétórás Ufóshow!

A zene

A KFT érdemeit szerintem kár vitatni. Én kiskorom óta nagy rajongójuk vagyok, a Balatoni Nyár az egyik legatmoszferikusabb dal, amit valaha hazánkban írtak, az Afrika is gondolom mindenki számára ismerős, ám a new wave, reggae, később az alt. majd kicsit a progresszív rock felé hajló KFT repertoárjában található szinte összes dal remekül megállja a helyét a mai napig is! Nem ismertem minden dalt a koncerten, de nagyon élveztem az egészet! Zeneileg nagyon toppon van az eredeti felállás, ám Laár András jellegzetesen fura és mégis kristálytiszta hangja (már a kezdő Napkirálynál is egyszerűen borsódzott a hátam ahogy hallgattam) és nem kicsit jó szólói nálam simán vitték a prímet! A ritmusszekció (II. Lengyelfi Miklós basszusgitáros és Márton András dobos) is kitett magáért, Bornai Tibor meg hát ugye hazánk egyik legjobb billentyűse, őt sem nagyon lehet levegőnek nézni, szintén remek formában adta elő a dalokat, csak úgy, mint a négyes fogat minden tagja. Röviden és tömören: mind a számlista, mind a zenék alapján az Ufóshow ötösre vizsgázott, a KFT ekkora közönség előtt, 30 év után is simán megállja a helyét!

Hangosítás

Ez nagy meglepetésemre szintén nem volt rossz, se nem halk, se nem hangos nem volt, pont jó (nem úgy, mint a Faithless, vagy minden második Szigetes koncerten).

Látvány

Na, akkor a látvány. Itt bizony voltak hibák. Kezdjük a pozitívumokkal és az újításokkal. Három egész nagy kivetítő volt, ahol folyamatosan (!) mentek a különböző grafikák amik rendesen feldobták a koncert hangulatát. Külön vicces volt nézni a “Lefejellek Köcsög” című szám alatti (ugyan picit meghackelt) NES-es Kung-Fu Master gameplayt, vagy az egyik szerelmes dal alatt egy luchador (valszeg Rey Mysterio) visszaköszönését. Mindegyik szám alatt teljesen más háttér animáció ment, egész igényes volt, soha nem lehetett kétszer ugyanazt az objektumot látni, szóval tényleg, le a kalappal, nem kis munka lehetett! A másik nagy újdonság a lézerhárfa volt, ami szintén tetszett. A zenészek a színpad elejére álltak, és alulról egy több fénycsíkból álló, szerteágazó formát vetítettek ki eléjük. A prezentáció alatt amit elmondtak, úgy is lett, akármilyen hihetetlenül hangzott: a zenészek fehér kesztyűjükkel megtörték a fényforrást, ami megszólaltatott (gondolom számítógépen) egy billentyűt. Minden billentyűt egy-egy ilyen csík reprezentált és valóban hatásos, szemkápráztató, érdekes és hangulatos kis kitérő volt. Egy számot játszottak el így, aminek örültem. Az egész estére jellemző volt, hogy nem volt túllihegve egy színpadi elem sem! A koncert vége felé pomponlányok jöttek be, akik szintén fergeteges és lélegzetelállító performanszt és koreográfiát mutattak be… Egyáltalán nem volt gyengébb a YouTube-on vagy az amerikai filmekben láthatónál, szóval le a kalappal! A kedvencem (a jól ismert egymáson való felmászáson kívül) az volt, amikor egy alakzatban egy szívet formáltak a folyamatosan rezegtetett pomponukkal. Senkinek nem esett le azonnal, de szerencsére nem is hagyták abba, egy fél percig csinálták, és tényleg egy tökéletes szívet raktak ki, ami nem lehetett egyszerű betájolni! Az Afrika alatt pedig mi más, mint egy tényleg afrikai feketékből álló csoport jött színpadra? Volt két táncoslány és két harcosnak öltözött férfi, akik rendes népi viseletben ropták (a férfiak kezében lándzsa és klasszikus, hosszú, íves fapajzs), illetve három afrikai dobos, akik még szólóztak is! Ez a része szintén nem volt agyonhasználva (egy számba illettek bele, abba viszont nagyon és ezt ki is használták)! A kis csoport fergeteges hangulatot gerjesztett ezáltal, engem is meglepve, a picit átírt Afrikába ezáltal tökéletesen beleillettek, szóval ja, ez a része telitalálat volt! Nagyon vicces volt újra hallani az együttes kézjegyévé vállt  vicces (ám kis társadalomkritikai töltettel megáldott) verseket, amik a leglehetetlenebb szókombinációkat és rímeket tartalmazzák. Ez szintén nem maradhatott ki és ez is nagyon jó kis hangulatot teremtett a közönség köreiben (csak úgy, mint az elmaradhatatlan előadás az együttes tagjaival a Bál az Operában c. szám alatt).
Viszont nem volt tökéletes az egész!

Az első szembetűnő baki az volt, hogy nagyon okosan a “lógó” hangfalakat, hát, rendeltetésszerűen hagyták, amik viszont PONT belelógtak a nézők arcába, kizártnak tartom, hogy lett volna olyan pont az Arénában, ahol olyan szögben lehetett nézni az egészet, hogy ez ne öltsön zavaró méreteket… A második hiba  a szerencsére nagyon ritkán, viszont sajnos mégis el-elhallgató Laár András gitárja volt, de ez tényleg nem volt gyakori, mindössze 1-2 alkalomról volt szó. A harmadik és legnagyobb hiba viszont pont az animációban mutatkozott meg, ami sajnos hatalmas kár… Ugye, a rajzfilmes/flashes/CG-s animációk folyamatosan mentek. Kérdés, ami felmerülhet (és ami bennem fel is merült a koncert alatt): hogyan fogják mutatni az együttes tagjait? Nos, ezt okosan (nincs irónia) úgy oldották meg, hogy voltak “kivágott” részek, ahová vetítették a kamera által vett képet. Volt ez liftajtó, ablak, macskaszáj, stb. Az első gond ott kezdődött, hogy a legtöbb klipnél az egész kép egy picit felcsúszott. Nem csak a kivágott képen belül, hanem néha az egész animáció, amik dupla fekete csíkot idéztek elő! Jó, ez nem akkora zavaró hiba, ám ami most jön… Na, most képzeljük el, hogy megy két órán keresztül ez a flashes-jellegű animáció. Eben szinte MINDEN tárgy mozgott, de ami biztos, hogy minden apró elem ki volt külön vágva (kívül, belül). Aki játszott Mugen játékkal, annak ismerős lehet, de akinek nem, annak mutatok példát:
Látjuk az erős pink színű hátteret? Ez olyan, mint a green/bluebox, szóval az egyik legvalószínűtlenebb színt rakják be háttérnek, hogy ezt kivéve tökéletesen kivágott karaktereket vagy bármit kapjunk.

Nos, ez a koncert teljes időtartamára vonatkozóan (több, mint két óra), minden egyes kivágott alaknál és alakzatnál ezt bizony benne hagyták.

Ez elmondhatatlanul kellemetlen és zavaró volt, nem is értem, hogy ez nem tűnt fel senkinek a pultoknál? Vagy alapból így renderelték ki az egézet? A projektor nem bírta? Sose fogom megtudni, de ha kell egy negatívumot mondanom a koncerttel kapcsolatban, ami nagyon zavart (és nem volt sok) akkor ezt választanám.

Ez nagyon nagyon nagyon nagy kár, mert mint mondtam, tökéletes hangulatfokozó lett volna ez is, de ezt biza elszúrták. A zene, a dalok, az előadás, minden kárpótolt és akármennyire is imádtam ezt a koncertet (mert összességében az egyik legkiemelkedőbb magyar koncert volt, amin eddig részt vettem), ez bennem nagyon megmaradt és bizony emiatt nem tudom tökéletesre értékelni az estét, pedig szinte minden más tökéletesen klappolt.

Összességében a jubileumi ufóshow egy maradandó élménnyel gazdagított. A KFT dalai (az eredeti hangszerelésben) is simán, csont nélkül megállják a helyüket, élőben hallani ilyen hangosítással kedvenc dalainkat (mert biztos van mindenkinek kedvenc KFT száma) egyszerűen fenomenális volt! Ha lett volna második nap, arra is kimentem volna és lehet még rábeszéltem volna még pár havert, mert ezt látni kell! Biztos jó volt a szomszédos MCL rádióbarát rockzenei koncertje is, de biztos nem volt olyan jó (az apróbb és egy nagyobb hiba ellenére is) mint ez! A KFT hazánk még mindig egyik legjobb zenekara (szerintem nem csak az én szememben) és csak ajánlani tudom őket mindenkinek, mert időtálló, hangulatos és igényes!

Reklámok

Írj valami szépet. Vagy ne.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: