h1

Két nap, két koncert: Suicidal Tendencies ~ Detachments (Disorder Night Opening Party)

2012. július 13.

Lógok én itt lassan két beszámolóval… ami igazából egy, azt is Chew kolléga kérte tőlem. A(z agyban) tegnapi (de idő szerint tegnapelőtti) Suicidal Tendencies, illetve a mai (tegnapi) Detachments bandákra látogattam el, összesen 2500 forintot költve a két alkalomra. Vajon olcsó húsnak híg a leve?

Suicidal Tendencies ([Új] Zöld Pardon)

A régi ZP-ben megmondom a frankót, soha nem voltam, így nincs viszonyítási alapom, de annyi biztos, hogy sok fiatal szerette és leginkább olcsó koncertjeire kaptam fel a fejemet, ha néhányszor a plakátjukra tévedt a tekintetem. A Suicidal Tendencies amerikai crossover metál-legenda-atyaúristen banda Mike Muirral az élen immáron harmadszorra látogatott el hazánkba, amelyekből eddig mindhármon volt is szerencsém kinn lenni. Az első buli a már (jogosan) megszüntetett West Balkánban volt, a második pedig a Sziget Fesztiválon. Az első nagyon tetszett, de a második, az felejthetetlen volt! Szóval, magasra tették a mércét és sokat is vártunk el! Én és SSY kolléga jó hamar megérkeztünk, mert felröppentek hírek, hogy minimális mennyiségű embert engednek be, de aztán kiderült, hogy kacsa, szerencsére megkapták az engedélyt és immáron 6000 embert képes befogadni a létesítmény.
A hely nagyon pöpec lett, mindenhonnét jól látni, igényes a berendezés, sok az ülőhely, szóval, nagyon tetszik! Viszont ami fura volt, hogy nagyon sok pénzváltó volt és külön pénzváltó kassza is volt. Mi meg álltunk a sorba és néztünk, hogy ez most mi? Ennyi külföldi jár ide? Hol lehet megvenni a jegyet? Nos, mint azt megtudtuk, beléptető kapuk vannak, amik CSAK fém 200-as érmét fogadnak el. Úgy tudsz belépni, hogy a koncertjegy árának megfelelő mennyiségű kétszázast dobsz be. Ha van nálad, húsz másodpercen bejutsz, ha nincs, akkor állhatsz sorba apróért. Igazából nem tudtuk eldönteni, hogy ez mi, mert röhögni nem röhögtünk, viszont az a tévhit, hogy így gyorsabb a bejutás, tévesnek bizonyult (már, ha nincs apró nálad).
A banda nem sokkal 8 után kezdett, rögtön a kedvencemmel, a You Can’t Bring Me Down-nal, ami rendesen fel is pörgetett! Az egész koncert nagyon ott volt, Mike még mindig jól bírja a gyűrődést és a színpadon való ugrálást, megint felengedett pár rajongót a visszatapsoláskor a színpadra, voltak szólók, gondolatébresztő beszédek, amit elvárunk! A koncert nagyon ott volt a szeren, pláne ilyen verhetetlen áron! A WB-s bulit nálam üti, köbö a Szigetessel volt nálam egy szinten, amit hangulatilag nem lehet felülmúlni (viszont hangtechnikailag bármi képes)! Harmadszorra sem volt unalmas élőben ropni a Cyco Vision-re vagy a többi nagy számukra: Institutionalized, Possessed (to Skate), War Inside My Head, Trip at the Brain, Send Me Your Money, csakhogy párat említsek. Ha jönnek negyedszerre (jöjjenek), mert én ott leszek! Akárhányszor jönnek ide, én kinn leszek! Az ST (amin azért jól mulattunk, amikor az üvöltették a közönséggel, hogy ESZTI) egy olyan élmény, amit nem szabad kihagyni!

Disorder Night Opening Party: Detachments, Spacesh!t (Dürer Kert)

Na, a Detachments az a zenekar, akiket mindig is megakartam nézni élőben! Egy válogatáson találkoztam velük először (Fabric 50) és azóta nincs megállás, imádom őket! A koncert napján éppen kedvenc éttermemben sétálva a szokásos Exit (jó, megígértem, hogy többet nem) és PestiEst böngészésekor találtam rá, hogy pár óra múlva Detachments koncert 1200-ért! Hát, több se kellett, bekajálva és pár telefon után már úton is voltam a The British Shop-ba, hogy megvegyem elővételben a jegyet, amire sajnos nem volt alkalmam, mert addigra a főnök elvitte. Na de sebaj, még van fél órám, gyorsan hazaugrottam és vissza (most mindegy miért), hogy 1-2 perc késéssel ott legyek nyolckor… A DK kisterme szinte teljesen üres volt, úgyhogy egy részeg párral kiegészülve próbáltunk utána járni, hogy mi van, de nem jutottunk előbbre. Az ajtó zárva volt, de bemerészkedtünk és láttuk végre a Detachmentset is… próbálni… mert mint kiderül nem az újságban található 20:00-s kezdés lesz, hanem jóval később, 22:00-kor, amihez hozzájött 20 perc késés, szóval jó ideig elidőztem ott, mit ne mondjak. Ráadásul jegyem se volt, de aztán 1700-ért az is meglett.
A kerthelyiségben ettem valamit (elég szar ott a kaja BTW) és meghallgattam két folkos zenekart, a Kalapos Folk Bandet és a Cimbalibandet. Bár a műfaj nem áll túl közel hozzám, szívesen elhallgatom őket és azt kell, hogy mondjam, hogy a Cimbaliband (akiket végighallgattam, az előttük lévőbe csak pont belelesni volt időm) nagyon jó kis koncertet adott, remek hangulattal, amit nagyon élveztem. Szóval ez remekül elfeledtette velem a bosszúságot, amit éreznem kellett volna, mert nagyon jól éreztem magam, ráadásul az ingyen wifi miatt de pláne letudtam kötni magam. Aztán nagy nehezen elkezdődött a nap a Spacesh!t zenekarral, akiknek a neve csak 50%-ban valósult meg. Space-nek nagyon space volt, de hogy a shittől nagyon távol állnak, egészen biztos! Ha előzenekarnak vesszük őket, akkor a The Inspector Cluzo után ez volt a legjobb előzenekar, amit életemben láttam! Szépen lassan szivárogtak is be az emberek, ami nem csoda, ugyanis az általam igen kedvelt elektronikus rocknak egy rendkívül igényes változatával leptek meg minket, a Detachments elé el sem tudtam volna képzelni jobb bandát nyitásnak! Miután kellően jól éreztem magam, fültanúja lehettem egy kis afférnak egy társaság között, amit aztán azzal vezettem le (nem szeretem a feszkót), hogy vettem egy 7″-es bakelitet, annak ellenére, hogy (MÉG) nincs lejátszóm. Gyorsan kezdett a Detachments is (olyannyira, hogy nem is tudta eldönteni a közönség, hogy az első szám csak beállás volt, vagy már a rendes kezdés) és gyakorlatilag egy tökéletes koncertet adtak. Egy kis visszatapsolás utáni ráadást hiányoltam, de azon kívül minden klappolt. Jó volt a hangosítás is, a brit trió pedig hatalmasat játszott, tényleg, őszintén, rég éreztem magam ilyen jól koncerten! Borsódzott a hátam a new wave-es, post-punkos szinti és elektro ütemektől, a dob és a basszus ritmusszekciója pedig pontos és erős volt, az ének pedig eszméletlenül autentikus és atmoszferikus! A számok közben tényleg úgy éreztem magam, mintha egy füstös angliai underground goth-klubba tévedtem volna be a ’80-as évek közepén. Ugyanakkor, amit a Borisnál is el kell, hogy mondjak: promó vagy reklám szinte nem is volt. Annak ellenére, hogy egy tonna helyszín, klub, zenekar és szervező oldalára fel vagyok iratkozva FaceBook-on, aznap tudtam a koncertről, ami rendkívül bosszantó, legutóbb pl. a nagyszerű Jamie Woon buliról maradtam le, amiért azóta is verem a fejem a falba! Ennek eredményeként nagyon kevesen jöttek el, talán húszan, harmincan lehettünk? Mondjuk itt a kisteremben annyira nem volt feltűnő, anno a Boris a nagytermet kapta, ott azért cikibb volt jóval. Igazán nem tudom, mi segíthetné a zenekarokat és a promótereket, hogy a kellő közönséghez eljussanak ezek az infók, mert (szerintem) igény van rá, és 1-2000 forintot egy ilyen buliért szemrebbenés nélkül kilehet adni, mert igényesek, és felejthetetlen élménnyel gazdagodik az ember. Szóval, volt egy ilyen kis szomorú vonala is, bízom benne, hogy a szervezők nem adják fel és még sok jó bandát fognak idehozni!
Amúgy a bakelitlemezt sikerült dedikáltatni a trióval! 🙂 A koncert után rögtön letámadtam a dobost és az énekest, akik nagyon örültek a lehetőségnek és alá is írták, de a basszeros úgy eltűnt, mint az aranyóra! A backstage-be nem akartam bemenni, mert oda rajongó nem megy (max. a groupie-k, de az más), szóval vártam, vártam… majd háromnegyedóra után, kerek egy órakor felálltam és hazaindultam, amikor periférikus látásomnak köszönhetően megláttam a nyíló backstage ajtót, amin kilép a hátramaradt zenész! Fejvesztve rohantam fel az örömtől a lépcsőn és támadtam le, hogy úristenvégre, ám sajnos mindig elfelejtek tollat hozni magammal. Az első két taggal szerencsém volt, mert mint a Salvus koncertnél is, a hangmérnök úrtól kunyeráltam, aki készséggel adott is minden alkalommal (és én is vissza), de addigra már visszaadtam. Na, mi legyen?  Megláttuk a nyitott irodát, bementünk, ahol két férfi bújta a PC-t. Berohantunk, hogy tollat szeretnénk kérni (én magyarul, ő angolul), de most! Erre a reakció, mint egy burleszk filmben, ilyen lassú körbenézés, hogy ezek kik és mit akarnak, de szó nélkül (és totálisan rezzenéstelen arccal) adtak egy tollat, ami viszont nem volt jó! Ott volt mellettünk egy asztal, azon kutakodtunk nagy hirtelenjében, de ott meg egyáltalán nem volt, mi meg elkezdtünk poénkodni meg röhögcsélni (“ahh, that’s so typical”), miközben ő próbált a kifogyott tollba életet lehelni. Aztán visszaadva azt kértünk egy másikat, amit szinte CRTL+C és CTRL+V szerűen konstatáltak le és adtak oda, szóval ezen jót mulattunk. Aztán persze ő is nagyon örült, meg mondta, hogy legközelebb nyugodtan menjek be a backstage-be, szóval nagyon közvetlenek és jó fejek voltak, ami csak erősítette bennem azt, hogy érdemes volt eljönni megnézni őket! Aztán hívtam taxit, amire várnom kellett. Közben hallgattam a szervezők (jogos) búslakodását, amiét egy ilyen jó bulira ilyen kevesen jöttek el. Aztán a társaság egyik tagja elment egy másikhoz beszélgetni, a kövön üldögélő fiatal srác és lány pedig szóba elegyedett velem, hogy jól éreztem-e magam, stb. Én meg mondtam, hogy mi az, hogy, itt egy dedikált lemez tőlük, ők meg örültek, na meg annak is, hogy ismerem őket, itt voltam és mennyire fasza vagyok, hogy úgy jöttem el egy koncertre, hogy aznap tudtam róla (“ilyenek miatt érmi meg szervezni”)! Mondták, hogy holnap mennek a trióval a fővárosba várost nézni, szóval ha esetleg olvassák majd, nekik jó szórakozást és hasonló jó zenekarokat és szervezést és még nagyobb közönséget kívánok! Megérdemlik! Ez minden kis bosszú ellenére egy hibátlan este volt, amin remekül éreztem magam!

Ja, a taxi, még ne menjetek! Kedvenc taxitársaságomat hívtam, akik olcsóak és megbízhatóak. Miközben a beszélgetés még tartott, felhívott édesanyám, hogy hol vagyok, majd 10 mp után letettük. Indulok vissza, erre megint csörög a telefon, nevet nem ír ki, csak számot. Gondoltam, hogy a taxisok, de miért? Kedves hölgy beleszól, hogy Dürer Kert? Mondom igen, itt állok a főbejárat előtt, ami azért jó, mert a taxis is. Kiállok az út közepére, taxisnak még csak a híre sem volt ott, aztán rájöttem, hogy a Dürert nemrégiben kibővítették, van egy Dürlin része, meg minden, ahol egy feljáró is van az autóknak. Na, a taxis ott talált megállni, de nem volt gond, egy dudaszó után tudtam, hogy ő az emberem! Na most, a taxissal olyan jól elbeszélgettünk, hogy alig akartam kiszállni a kocsiból, de aztán szomorú búcsút vettem tőle is. Témánk amúgy az volt, hogy mennyi pénzbe kerül az, hogy Bruce Willis filmforgatására lezárják a KIBASZOTT M3-as AUTÓPÁLYA egy részét, amin köztudott embertelenül nagy a forgalom, mindig. Én is megosztottam filmforgatási tapasztalataimat, hogy egy kis mellékúton nekünk mennyibe került kibérelni a járdarészt egy fél napra, hogy parkolni tudjunk, hát, volt nagy állesés mindkettőnk részéről, mert p is meglepődött a számon majd én is, miután kiszámoltuk, ez egy ilyen forgatáson mennyibe kerül… és még így is megéri nekik itt forgatni… eszméletlen!

Ja.. hát igen, elkalandoztam. Mindkét koncert frenetikus volt, az egyik azért, mert a megszokott badass hangulat volt meg, amit elvártam/elvártunk, a másik pedig azért, mert egy olyan bandát (és stílust) láthattam élőben, akikre régóta kíváncsi voltam!

Emberek, olvasók, gyerekek, járjatok el minél több koncertre!!! 😀

Reklámok

Írj valami szépet. Vagy ne.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: