h1

Szopás ❸

2012. augusztus 6.

Írta, rendezte, szereplők: –> én, felül.

Intró, bevezetés.

Volt már veled olyan, hogy semmi nem jött össze?

SEMMI?

Igen?

Nincs mit meglepődni. Ez természetes, szokott lenni, előfordul.

De hogy egy adott nap az egész családoddal kibabráljon az élet egymástól független cselekedetek sorozatával? Na, az már jóval ritkább.

EGGJY!!!!
Szokásomhoz híven felkeltem délután egy körül, ma van a nagy nap, VÉGRE, megkaparinthatom az első, hetijegyemet a Sziget Fesztiválra. Egy jó ideje rendszeres látogató vagyok, ki is érdemelem az 50%-os hetijegyet, ami inkább karszalag, jegyet nem is kaptam. De mindegy is, lényegtelen. Természetesen idén van számomra a leggyengébb felhozatal, de ott a fíling, eszg_, Zolika és más PSC-s arcok, jó lesz, na! Azért én bemelegítek egy FEZENnel is, négykor indulunk Fehérvárra, az is jó lesz.
Felszállok BKV-kra (igen, az ott többesszám), odaérek, nézek, nézek, még mindig nézek… EZ MI? Egy akkora tömeget láttam, hogy ledöbbentem, a benzinkút végéig, majdnem a HÉV megálló vonaláig állt a sok külföldi, tényleg, ma van a beköltözés is. De hát gondolom, nekik már van jegyük, mindenkin karszalag, stb. Megkerülöm az egészet, mennék a pénztárakhoz. Biztonsági rögtön elém teleportál, HOVAHOVAHOVA? felkiáltással. Elmondom a problémám: jegyet szeretnék. Hát, ezt itt kell, meg kell kerülni, stb. Korábban szakmai jegyekkel surrantam be, azokat mindig külön kezelték, esetleg valami máshol, ITTKELLITTKELLITTKELL, oké, szoptam már nagyobbat is. Ha minden jegyet itt kell kezelni, akkor beállok a németekhez, mivel csak azok voltak négy kilométeres körzetben.
Valamiért nem kedveltem meg őket jobban, de hát ez már csak így megy.
Kettő és háromnegyed óra (!) sorban állás után végre odajutok a pénztárakhoz:
– Kérnék egy darab, 50%-os, hazamenős hetijegyet (ami karszalag), itt a kártyám, a promóciós kód pedig…
…és elakadtam, ugyanis akkora szemkigubbadást még nem láttam, mint amit a pultos csaj (vagy pénztáros, tökmindegy) leadott.
– Bátorkodok érdeklődni, hogy esetleg keletkezett valami felmerülő probléma?
Háááát, nagyon elképed, ilyenről még csak nem is tud.
Mi van?
Mondom, itt a kártya, tudod, Dr. Magic, Janklovics Péter, hatalmas poszterek, TV reklámok, ezzel van kiplakátolva a fél város!
Hát, ő nagyon sajnálja, ilyenről még csak nem is hallott…
Na most, a tűző napon állva két és háromnegyed órát, ivóvíz nélkül, beszívott és bebaszott németek közt, ez az infó egy picit megviselt.
Ennek hangot adtam.
Semmi gáz, megkérdezik.
Megkérdezik.
Jahogyigen, igenigen, hát igen, van ilyen, igen, deháthogyaszongya azt KÜLÖN kell kezelni, ott van az a sátor, ami nem látszik, mert majdnem az Auchannál van és nincs rá írva semmi. Na, oda kéne menni.
Elindulok.
Visszaszólnak: amúgy ki mondta, hogy minden jegyet itt kell kezelni?
– A biztonsági.
– Hát… ez érdekes, ők pedig tudják ezeket.

KETŐŐŐŐŐ!!!!
Odamegyek a jelöletlen sátorba, rajtam kívül senki nem volt. Mint kiderült, azelőtt se nagyon. Meg se szólalok, rögtön az ivóvízhez megyek.
Ledöntök öt teli pohárral.
Csá, jegy van? Van, kártyát tedd oda, odateszem, itt írd alá, aláírom, promóciós kód, megpromócióskódozom, majdnemhuszonnyolcezer, odaadom, kész. Egy perc. Természetesen megjegyzem, hogy írjátok ki jobban. Kijönnek velem a sátor elé. Háthúbazmeg lehet ki kéne.
Ki kéne.
– Szia anyu, megvannak a jegyek…
– Szia, ú, még nem indultál el, hol voltál, nem négykor indultok? Képzeld, nem érünk haza, lerobbantunk a Blahánál, az autó tropa, elfolyt a hűtővíz, nemtudommilesz, krumplileves a hűtőben, ott a tejföl is, bontsd ki nyugodtan, kicsi gázra rakd, nem kell sokáig, de nyomni azt kell, különben elalszik, szia, majd hívj.

KHRGHROOOMM!!!!
Na mi van, megvan a jegy? Igen, megvan a jegy, de az nem jegy, hanem karszalag. 30 perc. Hazaérek, csörög, lemegyek. Szia apa, szia fiam, puszi, puszi, irány Fehérvár, CD-t hoztad?, hoztam, úú de szép, meghallgattad, csak YouTube-on, de komoly, nézd, még képeslapokat is kaptál, díszdoboz, kék.
Ez volt az első igazi szupergrúp, megőrültünk, country, de nem country, jóság, tudod bobdilen, dzsordzsherizon, rojorbizon, tompetti meg az ELO-s csávó, akinek nem jut az eszembe a neve, de amúgy jefflinn.
Berakjuk?
Hülye vagy, Olimpia!

[politika szín, de ettől most megkíméllek titeket.]

Te, nem mentünk túl?

Hát bazz, te vezetsz, te tudod merre kell menni!
Az addig oké, de ez az Auchan még nem volt a térképen, elmegyek erre.

Csönd.

Na jó, Visegrádnál vissza fogok fordulni.

Na, NA! Ez lesz az, ez melyik utca? Nincs kiírva. Mindegy, legalább a városban vagyunk. Valami Sárkeresztútit kell keresni. Várjál, várjál, ez Széchenyi, ez jó! Igen, akkor balra lesz! Új váralja sor, ez az, ez kell nekünk és tényleg, Takarodó utca, itt vagyunk.

Ez de kicsi.

– Itt lehet jegyet váltani? Itt. Itt a kártya is, ezzel lehet fizetni. KP nincs is? Nem nagyon. Mennyit rakjunk rá, fiam?
– 10.
– Oké, itt egy ötös.

[a főszereplő apja kikezd a biztonsági őr csajjal, ez kimarad, megint]

Ezek kik? Finnek. Látszik… höhö… halszagúak. De nem rosszak, nem? Nem, amúgy okés…

Ezek kik? Brazilok. Hát, ezek nem szaroznak. Hát nem. Az énekesből inkább nézném ki, hogy rapper, mint metálos. Eddig észrevettél BÁRMILYEN különbséget a számok között? Miért, ez már nem az első? Nézd, van wifi, de nem tudok rámenni. Akkor minek ingyenes? Na, igyunk valamit. Húsz van, menjünk? Menjünk.

Ezek kik? Paso. Kik? Paso, öö, izé, Pannonia Allstars SKA Orchestra. Mit játszanak? SKA-t, benne van a nevükben is. Aha. Nem rosszak. Nem, de a gyerek ezzel az angol kiejtéssel. Pedig elvileg szeretik őket külföldön is. Hát, azt én nem tudom.

Ott egy hely, üljünk le!

Leülünk.

Amúgy milyen volt a mai napod?

Elmondom.

Na nem baj, itt lesz a jó kis Tito & Tarantula, fasza lesz! Na ja, csak el ne maradjon, mert az hatalmas szopás lenne!

– Neeee, NEEE, ne basszföl, ez MI?
– Hallod… ez komoly?
– Figyelj… na jó, most kimegyek balhézni, addig ülj itt és tartsd a helyet.

Apám elmegy balhézni, én addig ülöm és tartom a helyet.

Visszajön.

– Na, mit mondtak?
– Hát azt, hogy nem lesz, állítólag dugóba keveredtek bazmeg Németországban, de milyen dugó, hogy még ott voltak koncertkezdés előtt fél órával, ez nekem gyanús, odamentem a két csajhoz, elkezdtem mondani, hogy ide a pénzt vissza, ez milyen, húszezer volt az út, fizessék vissza, mi ez a szar, ők meg mondták, hogy sajnálják, de majd cserébe lesz egy ingyenes koncert, persze, ingyenes az anyád picsája bazmeg, nem vagyok hülye, nyaltam már fagyit [megj: ezt az összetételt így, ebben a formában még nem hallottam, de biztos vagyok benne, hogy apám ezt találta mondani hasonlatként], érted, mondják azt, hogy nem lesz, és itt egy ezres, egyél sört, igyál pizzát vagy valami, de persze ezzel nem leszek kisegítve, mert húszezer volt az út alsó hangon, de az, hogy széttárja a kezét és bocs, ez van, az nagyon felbasz.
– Hát… sajnálom…
– Ne sajnáld, nem tudhattad, ezt senki nem tudhatja, rohadjanak meg, mi lesz most?
– Hát, 23:30-kot kezd a Chicane.
– Az ki?
– Tudod, trance/house. Angol. Átküldtem FaceBookon.
– Hát azt nem ismerem bazmeg, meg nem érdekel, érted, hülye Sepultura meg Machine Head, hát a faszomat érdekli, érted, mi ezért jöttünk és ki vagyunk szopatva, ezt a szopást…
– …
– Mikor kezd?
– 23:30
– Óóó bazmeg, az még másfél óra, mi lesz még?
– Hát… Ossian a nagyszínpadon.
– Na jó, húzzunk a picsába, másfél órát nem fogok végigülni, az Ossiant meg utálom.
– Én is.
– Akkor menjünk, együnk valamit, vagy valami, a kártyámon még van 990, költsd el, aztán húzzunk.

[Sátor-szín:]

– Szia!
– Szia… úúúú, de jó a pólód, honnét van?
– Ja, ez? Hivatalos oldal, lassan jön ki a negyedik rész, Angliából rendeltem.
– Dekomoly, imádtam a Carmageddon-t!
– Jaja, én is!

[nézelődés]

– Ez mennyi?
– A csuklószorító? 990.
– Figy, a kártyán pont ennyi van, ezt az Opeth-est elvinném. Persze, nyugodtan, rakd oda a kártyát.
Nem sikerült még egyszer.
Ööö izé, szólok a főnöknek.

[a lány oldalba böki az erős túlzással 4 cm-re mellette álló férfit]

– Ööö, izé, van valami gond?
– Ez a csuklószorító 990, pont annyi van a kártyámon, le szeretném vásárolni, de nem engedi.
– Áhh, utálom ezt a gépet bazmeg. Még egyszer. Várjál, na most! Most beírok 950-et, hátha… Izé… készpénz van?
– Van.
– Itt a blokk, ilyet még nem is láttam, ha erre fele jársz is kideríted mi a gond, visszaszólnál?
– Persze.

Elmegyek, odaadom a pultosnak, ki szeretném venni a pénzt. Elveszi, leellenőrzi. Ezen nincs semmi. Dehogynem, van rajta 990. Visszarakja, jé tényleg. Ja, akkor hibás a kártya, van tízesed? Van. Visszamegyek.
– Na mondtak valamit?
– Aha, hibás a kártya. Ennyi. Ha van ilyen és fura blokkokat nyomtat, akkor vissza kell vinni és csere.
– Remek… legalább a pénzt visszakaptad?
– Persze igen.
– Na, akkor további szép estét és köszi!
– Én is, köszi!
– Jó a pólód, vigyázz rá!

[az utolsó eladók, akiket valóban érdekel az eladó sorsa, kivonulnak]

Ezek kik? Nem tudom. Ez borzasztó. Az. Ez nem az Ossian. Hát, nem. Na, akkor még arról is lemaradtunk, pedig azt szereted. Dehogy szeretem, csak szerettem volna röhögni a Paksi Endrén. Jaaa, hát, ez nem jött össze. Nem. Mit mondott, mi a zenekar neve? Nem hamis a gitár? Na jó, takarodjunk.

[Outro, finálé]

A kocsiban hazafelé végighallgatjuk premierplánban, ahogy a magyar férfi kézilabda válogatott kikap a spanyoltól az Olimpián, 22-33 arányban.

Reklámok

Írj valami szépet. Vagy ne.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: