Skold vs. KMFDM
Tim Skold vs. Sascha Konietzko
Hogy egy kis zene is legyen a politika, a retró játékok és animék mellet. 😛
Egyik kedvenc indusztriál lemezem (Skold) megalkotója (aki amúgy a Shotgun Messiah alapítója, a KMFDM ex-tagja, és Marilyn Manson basszerosa) elég rég óta hallatott magáról. A 96-os debütáló lemez után kiadott 1 azaz 1 darab kislemez (Neverland) és egy kiadatlan félkész album (Dead God) óta nem nagyon foglalkozott szólókarrierjével, ám amikor véletlenül rákeveredtem a KMFDM MySpace-s oldalára, nem hittem a szememnek!
Tim Skold? Na ne bassz. 😀
Pedig de, és egy olyan indusztriál (rock) lemezt adtak ki, hogy az csak na!
A lemezen 22 szám található, melyeknek a fele intrókból és áttűnésekből állnak (teljesen random válogatva, hiszen az interlude-ok címei megyegyeznek a töbi daléval, viszont nem sorban követik egymást), a másik fele pedig “rendes” dalok. A lemez… hát nagyon erős. 😀
A lassúb dalokon át (Error 404) a darkwave-es stílusú dalokig (Bloodsport, ami szerintem a legjobb), a Marilyn Manson-os beütésű számoktól (Love is Like) a jó öreg, jellegzetes KMFDM szerzeményekig (Alkohol) minden megtalálható.
A lemez a maga stílusában nagyon változatos, nincsen egy gyenge szám se, mindegyikben találni olyat, amiben megfog valami minket, és az első számtól (Why Me? <– szintén kibaszott jó) az utolsóig egy igazi élményt nyújt.
Nagyon hosszú idő óta nem volt, hogy egy industrial lemez ennyire megfogjon!
Az újrahallgatás garantált, és hiába van év eleje, az egyik legkomolyabb lemezt sikerült összepakolni a svéd és a német duónak.