Saints Row bitchez!!!

Miki barátom nagyon fura egy ember, a lehető leglehetetlenebb játékokra tud úgy rákattanni, hogy ki se lehet robbantani a szobájából, és van, amire rá se néz, pedig “elvileg” imádnia kéne.
Miki arc.
Megígértük egymásnak, ha lesz PS3-unk, multizni fogunk, de sajna nem találtunk olyan játékot, amivel tudtuk volna tolni.
Aztán jött az ötlet: vegyem meg a Saints Row 2-t, mert neki “hú de bejött”.
Nem mentem bele.
Teltek múltak a hetek/hónapok, és találtunk egy akciót, amiben a limitált EndWar (Sony BlueTooth fejessel) 4k volt. Megvettük, de hát mire használtuk volna?
Ugyanakkor találtam vaterán egy elég jó állapotú SR2-t. 4500 volt, fémdobozos kiadás.
Egye fene, ráböktem.
Majd meg is jött.
A játékról azelőtt nem is hallottam, csak a Miki beszámolóját, hogy “olyan mint a GTA, csak epikusabb”. Hát jó.
GTA? Nálam egy fogalom. A GTA 2-vel kezdtem még 2000 környékén, amivel a mai napig játszom. Majd jött a 3, a VC, a SA, a LCS és a VCS. Mindegyik 100-ra lepörgetve, a “Story”-s epidózok kivételével mindegyikhez írtam végigjátszást is (a kettőhöz is ^^), szóval mondhatom, hogy az egyik, hanem a kedvenc játéksorozatom. A San Andreas nem jött be valamiért annyira, de azért tetszett, aztán volt esélyem játszani a GTA IV-el is, ami nálam már hatalmas csalódás volt.
Hozzáteszem: nincs meg a játék, majd egyszer beszerzem, és csak 2-3 órát toltam vele, de egyszerűen ez volt az első GTA, ami nemhogy ránézésre nem fogott meg, de játék közben is ürességet éreztem. Nem jött át semmiféle fíling. Ellövöldöztem, néha kirepültem az ablakon karambol után, néha nekimentem az utcán sétáló embereknek, akik mindenfélét elejtettek, amik ideig szórakoztatóak voltak, de aztán ráuntam.
Ez a 10 pont? Na neeee…
Befogom szerezni, mert GTA, és ha már mindegyiket letoltam a Chinatown Wars kivételével, akkor ezzel sem fogok kivételezni, de valahogy úgy éreztem, a “sznob” gémereknek akartak kedvezni.
Nekem amúgy is a 2 a kedvenc részem, ami ráadásul a játéktörténelem legjobb OST-jével IS rendelkezik. Szerintem.
Szóval, úgy voltam, hogy a GTA lufi nálam kipukkadt, van itt Tekken meg Braid, azokkal elleszek, de valahogy hiányzott az a jó kis GTA.

A Saints Row 2 tökéletesen pótolta a hiányt.

Képzeljük el, hogy a GTA 2-től a SA-ig az összes részt egybegyúrjuk, na, hát ez a Saints Row 2.
GTA 3-as metropolis, Vice City-s tengerpart (és ’80-as évek zenéi a The Mix csatornán), San Andres-os gettók, és a GTA 2-höz hasonló bandák, amikből ugyanúgy 3 van, jellegzetes autókkal, színekkel, tagokkal és logókkal.

A sztori nem egy nagy etwas. Az első résszel nem nyomtam (lassan jön a harmadik !!!), de valami olyasmi történt, hogy valaki elárult minket, és egy hajón felrobbantunk. Egy börtönben ébredünk, ahol megkreálhatjuk karakterünket, és ez remekül meg lett oldva. Sajna ruhából nincs sok, de magát, az emberünket úgy csináljuk meg, ahogy akarjuk, ilyen részletes karaktergenerátort még nem is láttam sehol.
Angel-t a King of Fighters-ből egy-az-egyben megtudtam csinálni, nálam ez hatalmas pont. xD xD xD
Az irányítás fura, de meg lehet szokni. Maga az irányítással nincs gond, GTA-s az egész, valahogy a gombkiosztás tűnt furának, de lehet csak a sok kihagyás miatt tűnt nehézkesnek. Az biztos, a fegyverválasztás elég kellemetlenre sikeredett, elég sokszor haltam meg, hogy szarul választottam ki a fegyvert (az analóggal kell egy kör alakú minimenüben választani, ami egyáltalán nem egyszerű).
Az alapszitu nem nehéz, miután kiszabadítottuk az első missziók egyikében Johnny Gat barátunkat (aki lazaságban és brutalitásban egymaga bealázza az összes eddig szerepelt GTA karaktert együttvéve, kedvencem, amikor egy jakuza csaj fejébe beleereszt egy teljes AK-47 tárat, persze miután jól lecsapta egy pisztollyal) , és magunk alá szerzünk három “tisztet”, már tolhatjuk is a fő missziókat. 3 tisztünk lesz, mindegyik egy-egy banda alá fog dolgozni, nekünk pedig a dolgunk, hogy minél több tagot likvidáljunk, minél több üzletet hiúsítsunk meg, és a város kerületeiből minél többet vonjunk az uralmunk alá. Néha megtámadják a választott kerületet, de 5 perc munka után kész is vagyunk, a VCS-ben ez nagyon idegesítő volt, küldetésenként 2-3-szor is megtámadták a régi területeimet, és ez nagyon elbaszta nálam a játékmenetet.

A fő missziók mellett tudunk ún. “Activity”-ket vállalni, pénzért, és tiszteletért. Van itt sima autóverseny, de van, hogy celebeket kell kimenteni a paparazzik elől vagy a rajongókat megfékezni. Van itt drogfutáros, ribancfoglalós misszió, de van, hogy egy pöcésautó tartalmával kell a városban randalírozni, ahol a bankoktól kezdve a templomokig mindent leönthetünk szarral.
Ezek a kis missziók KEGYETLEN HANGULATOSAK néha a székről estem le a röhögéstől, és ami a legjobb, minden missziót játszhatunk Co-Up módban is.
Ha ez nem király, akkor semmi.

Hozzáteszem: a játék mindenért megajándékoz. Ha kirepülünk az ablakon keresztül, ha autószörfölünk, ha sok fejest vagy sima killt adunk, mindenért kapunk respectet, és minden rohadt adatot megjegyez a játék, ráadásul, ha három aranycsillagig eljutunk, még bónusz cuccokat is kapunk, főleg mellékmisszióknál, mint pl.: végtelen töltény 1-2 fegyverhez, jobb ellenállás, kedvezmények a boltokban (amiből rengeteg van, és mint az SA-ban, itt is tudunk autókat tuningolni, amiket a végtelen tárhelyű (VÉGREEEE!!!) garázsunkban raktározhatunk el), és hasonlók.

A zenék nagyon királyul lettek összeválogatva, mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő csatornát, nálam a ’80-as évek zenéit sugárzó The Mix (Boy George, Duran Duran, Tears for Fears) és a metálos Krunch 106.66 jött be (Opeth, The Dillinger Escape Plan, 3 Inches of Blood), de mindegyik csatornán találtam kedvencemnek valót, így egy CD boltba betéve meg is tudtam generálni a saját kis rádiócsatornámat, ahol az szól, amit én akarok… Ráadásul a rádiócsatornák műsorvezetői és reklámai vannak olyan poénosak, mint a GTA2-ben, ami azért nagy szó. A kedvencem az atomreaktor melletti kampány, hát öcsém… azt hallani kell.
Amúgy a szinkron is kegyetlen jó lett, az a tény, hogy főhősüknek lehet választani angol akcentust, már önmagában megmutatja, hogy milyen király a játék. xD
Az átvezetők is tetszenek, a Ronin-os és egy Brotherhood-os misszióban még érzelmek is felszabadulnak, és 1-2 rész még engem is megedzett…
Vannak benne meglepő csavarok, és váratlan fordulatok.
A városnak van egy kellemes atmoszférája. Tolhatunk bluntot, be is baszhatunk, az emberek sétálnak az utcán, sosincs kihalt rész. Vannak csókolózó párok, újságot olvasó emberek, deszkázó fiatalok, járókeretes nagymamák (!!!), punkok, csövesek, akik élnek. Ha pl. gumit égetünk, körbe állnak és őrjöngenek, ez iszonyatosan tetszett. 🙂 Ráadásul lehet a bal és jobb gombokkal beszólni vagy kedves szót szólni, illetve pózolni, amiket a városiak viszonoznak is…

A játékban lehet CD-ket gyűjteni, graffitiket festhetünk át, és itt is vannak unique stunt jump-ok, szóval a gyűjtögető életmódot kedvelők itt is kiélhetik magukat, de egyáltalán nincs erőltetve ez a vonal.
A játékhoz 3 DLC pakk létezik. Egy készítői DLC, egy olyan DLC, amit csak és kizárólag a rajongók által kért cuccokból állítottak össze (MAXIMÁLIS REPSECT), és egy szponzorált, ingyenes DLC, amiben pár új cuccot is találunk.
Két negatívumot tudok megemlíteni a játékkal kapcsolatban:
1) A repülős missziók nagyon erőltetve vannak, amik eléggé irányíthatatlanok (mint az összes rohadt sandbox játékban).
2) Némely kis misszió nagyon, NAGYON nehéz lett.

Ja, amúgy lehet nehézségi fokozatot is váltani, akinek meg nagyon nem megy, az használhat a több száz cheat közül párat.

A grafika nekem tetszett. Nem egy nagy etwas, de nem is találtam semmi kivetni valót benne, talán a karaktereket kidolgozhatták volna jobban is. Az autók úgy törnek ahogy kellenek, a vízeffekt is pofás lett, viszont grafikai bugoktól egyáltalán nem mentes a játék, rengetegszer olvadnak bele a betonba a karakterek, vagy akadunk fel dolgokon, de most komolyan, van, akit ez zavar???

A játék hangulata fenomenális, és bizony ez is hozzátartozik. Persze, a sznobok ezt sosem fogják átérezni.

Ülünk haverral, miközben írtjuk az ellent, és látjuk, ahogy az egyik járókelő deréktól kilóg a földből, majd egy kedves rakétával kirobbantjuk belőle.
Nem fordul elő gyakran, de nekem bejött.
A legtöbb játék a “tökéletességre” törekszik, de a hangulat, az élvezet kivész belőle.
Nehezen tudom megfogalmazni, de az SR2-nek van egy bája, amibe minden beletartozik, még a hibák is, amik nem zavaróak/idegesítőek, hanem inkább poénosak. Mint a korai 2000-es játékok többsége.
Ezt nem is tudom mikor éreztem utoljára.
Szórakozok.
Élvezem.
3 nap alatt majdnem 40 órát öltem bele, és csak 30%-nál tartok.
Persze, lehet fikázni, hogy a “GTA IV szebb”, a “GTA IV jobb”, de hangulatban nálam ez a No.1 sandbox játék, minden elvárásomon felül teljesített, sőt, megdöbbentett, hogy mennyire tökös ez a játék.
A GTA 2 is ezért jött be. Nem kellett full HD-s grafika, nem kellettek epikus, hegynyi ellenfelek.
Csak egy tank a folyó mellett, és egy működő Space gomb…

Bringin’ back memories.
Már ezért megérte PS3-at vennem.