Kedvenc japán zenéim

Sikeresen abszolváltam minden vizsgám, ráadásul hármasnál rosszabb jegyem nincs is! Szóval, itt az új poszt, amiben kedvenc japán zenekarjaimat mutatom be (videojáték zenék ezúttal kizárva).
Aki anime fan, az általában sok japán zenét hallgat. Vagy nem. Nos, az én füleim már anno se vettek be minden jött-ment ázsiai zenekart, csak nagyon kevés banda fogott meg igazán. A legtöbb jó együttes valóban hallgatható lenne, de vagy az orrhangú/nyivákoló énekes zavart, vagy más. Pl. a japánok nem tudnak maszterelni, attól függetlenül, hogy hihetetlen technikai háttérrel rendelkeznek. Egy 2010-es lemez is olyan tompán szól, mintha a Metallica ’82-es demóját hallgatnám. A mély hangokat alig hallani, a magasak meg már-már fülsértően magasak. Ráadásul a legtöbb zene monoton is. Nem a dallamossággal van gond, hanem a hangszínváltással, pontosabban annak hiányával. A legtöbb zenekarnál azt vettem észre, hogy még gitárszólóknál is megmaradnak egy hangsávban, nincsenek olyan gyors váltások mély és magas hangok között. Ráadásul azt is gyűlöltem, hogy a j-rock egy stílus, sajátos, egyéni elemekkel, ennek ellenére mindenre azt mondják, hogy j-rock, ami nem nyivákolós pop, vagy van benne gitár. Tök jó, japánban csak 2 zenestílus van, a J-rock és a J-pop, mi? Na persze. Nem vagyok zenész, csak mániákusan sokat hallgatok zenét, szóval ez csak az én véleményem, és nem hallgattam annyi japán bandát, hogy ezt egyértelműen levonjam, de a legtöbb esetben ezt vettem észre. Ettől függetlenül vannak nagyon fasza zenék kedvenc kis szigetünkről, szóval, most őket mutatnám be. Sőt, lesz Visual-Kei banda is a kedvencek közt, szóval még meglepetésként is érhet pár olvasót 1-2 banda felsorakoztatása! 🙂

Bin-Jip

Nyugis zeneajánló, ezúttal kis hazánkból!

Djent

Szintén egy zenestílus, és ha jól gondolom, erről nem nagyon hallottunk, mi?

röppmötá

A Rapcore (gúnynevén Rap Metal) egy érdekes stílus: mindenki utálja, mégis egy ideig a legnépszerűbb stílus volt a fiatalok körében. A rapperek azért utálják, mert nem igazi rap, a metálosok azért, mert nem igazi metál, pedig milyen jól hangzik, hogy két fasza és népszerű stílust összekeverünk, nem? …nem? …NEM? 😀

Ők

Két humorista, egy néma road, és egy zöld kis paraván. Ennyiből áll az Umbilical Brothers, azon belül is a DVD-n rögzített SpeedMouse előadásuk, amit a napokban volt szerencsém újra látni Magyarország legnagyszerűbb csatornáján, a Comedy Central-on. Szóval ők az egyetlenek, akik ennyivel képesek egy két napos előadássorozat erejéig telt ház előtt játszani a Sidney-i Operaházban. Ajánló következik.