Tegnap: OKTV III. és HCW: Áttörés Gála elménybeszámoló

Szombati napom:
6:00-kor kelés
15:30-ig Kecskeméti Tekken 6 verseny
nem tudom meddig HCW Gála
utána még kocka parti haverokkal mostanáig.
Szóval egy ideje nem aludtam, DE legalább kurva jól telt a szombatom.
Addig zene:

(ezek is kiadhatnának valami újat, meg nem mellesleg ilyenekre alszok el)
OKTV III.
Na, csütörtökön arra keltem (akaratlanul, hajnali kettőkor), hogy rohadtul fáj a jobb szemem és nem látok. Bár most speciel jobban vagyok, szombat reggel még nem, így meg elég nehéz Tekken versenyre menni, de hát na, azért csak lekéredzkedtem. 🙂 Maga az indulás elég necces volt OKTV III. FaceBook csoportba beírt egy lány, hogy aki nem akar egyedül jönni, az Nyugatinál negyed kilenckor tali. No, én háromnegyed nyolcra értem oda és majdnem félig vártam, de semmi. Mint kiderült, ők a főbejáratnál benn én meg kinn vártam. Viszont a jegyet megvéve és a vonatra felszállva sikeresen melléjük ültem le, aztán csatlakozott hozzánk Dragonken, Poci és Pajcsi is. Felszállunk vonatra, DK első kérdése: – Ez nem helyjegyes vagon? Hát, nem akartunk kockáztatni, átnyergeltünk, és egy szegény csaj mellé így hatan befurakodtunk (a lánnyal jött egy haverja is, akivel szintén rohadt jól eldumáltunk) és random beszélgetésbe kezdtünk Kecskemétig, amibe amúgy ő is becsatlakozott, még azt is megtudtuk, hogy Debrecenből megy Szegedre, ami azért nem rossz táv. Végig röhögtük az utat, állomáson leszállva pont találkoztunk Zobáékkal és Don-Atellóékkal is, pluszban még vettem egy utolsó pillantás a HRAPv3 Arcade Stickemre, amitől sok ok miatt (nincs pénzem és g*cire nem használtam) kénytelen voltan megválni, így Mikka Lei-jének fog szolgálatában állni (legalábbis remélem, mert egyelőre próbaidőn van a dolog). Persze nevezni nem akartam, mivel a saját joyom meghalt, a jobb szememre nem láttan, de az utolsó pillanatban, 45.-ként DK hatására (ki más vinne bele a rosszba? xD) Fred Fuchs néven (aki tudja miből van referencia, piros pont) csak beneveztem. Maga a szervezés gördülékeny volt, 8 ringgel (pörögtek is a meccsek), és DK-ig veretlenül mentem el. DK és Yak ejtett ki (MEGINT) így, ha jól számolom, hatodszorra vagyok ötödik, amiről nem tudom eldönteni, hogy ez tulajdonképpen jó vagy rossz eredmény-e. 😀 Én Onimushaman-t, egy King (a korábban megismert lány haverja), egy Hwoarang (akit kétszer is kiejtettem) játékost győztem le, illetve Pajcsi-t egy eszméletlenül szoros 3-2-es meccsen, ahol sikeresen benéztem egy védhetetlent hála a rohadt techtrapnek, ezt egy majdnem perfecttel bosszultam meg amúgy, illetve egy Lili-n is bosszút tudtam állni, pár perfectet viszont ténylegesen kiosztottam (gyerekek, sarokban NE GURULJATOK HÁTRA, MERT NINCS ÉRTELME).  Persze végig fostam és remegtem a meccsek közben, hogy Úristen kikapok végem ááá. Ja és végre kitudtam próbálni 1-2 dolgot…
DK nem rég belinkelt egy másfél órás karakterkiértékelős podcastet, amiben Leóról volt szó. Voltak benne érdekességek, köztük 3-4 olyan tanács is, amin eldobtam az agyamat, ERRŐL HOGY NEM TUDTAM EDDIG??? Na, a lényeg, hogy a kedvenc launcherem (BOK+2) elvileg safe. Az, hogy eddig erre miért nem jöttem rá, ne firtassuk. Meccsek előtt practice mód, Leo vs. Kazuya, végtelen pálya, próba, próba és bazmeg, tényleg! Szóval, a lényeg, hogy Leónak van egy olyan launcherje, amit a BOK stance-éből tud megcsinálni. A BOK stance (d+1+2) egy guggoló állás (nem low-crush támadások elve nem érik el ekkor!!!!), ebből tudok csinálni egy25 DMG pontos launchert, ami ultra-high (ez azt jelenti, hogy nem kicsit, hanem nagyon magasra üti fel az ellent, ami azért jó, mert így akkor is leveszem a karaktered fél életed, ha pitbullokat küldesz rám) és safe. Safe, mert bár az ellenfél recovery-je gyorsabb (gyorsabban áll vissza alaphelyzetbe és tud kontrázni még én mindig a visszaállással tökölök, ezt nevezik punish-nak), túl messze fog hátrálni védekezés közben a karaktered. Ha ezután én rögtön védekezek, akkor levédem, amit beadsz (mindent). Ha jabbel (kis ütés) tudsz punishelni (mert köbö annyira van időd), az nem jó, mert nem tesz meg akkora távot a karaktered, hogy elérjen, ám ha én eközben még egy hopkicket is benyomok, azzal már viszont igen, ami újabb starter és megint leveszem a fél életedet (jó, nem teljesen, mert nem tudok 90 dmg-es kombót csinálni, kivéve persze, ha falas a pálya, mert akkor simán). Szóval, jó, mi? 🙂 Na, kikaptam, zúztam VOLNA haza, ám a Volán közbeszólt, majdnem egy órát vártam a buszra, ami miatt nem picit voltam ideges. Arról nem is beszélve, hogy a féreg telefonom egyik pillanatról a másikra átváltott az ingyen wifiről a fizetős szar mobilnetre. Mivel nem használom, előfizető sem vagyok, így mivel voltam oly suta, hogy megnézzem az e-mailjeimet, nem kicsit fogok perkálni ezért a műveletért. Fuck dat sit. 17:30 körül értem fel Pestre (ekkor kajáltam először aznap). Aztán Gáborral találkozás és HCW előtt.

HCW: Hihetetlen Cirályok Wagytok
(jó, most a C-t ejtsük K-nak, kivételesen és akkor még kreatívoskodtam is egy kicsit)
Szóval, Áttörés Gála beszámoló egy laikus szemszögéből (ne haragudj Andre W, dögöljek meg, most már tényleg megtanulom a mozgások neveit, viszont a harcosokat már tudom fejből). 😀
Na, az egészről annyit tudtam, hogy a Dürer közelében lesz. Hát, be is mentünk a Dürer-Kertbe (ekkor már szerintem simán egy órát késtünk), ahol felvilágosítottak, hogy “egyel arrébb”. Jó, megyünk egyel arrébb, hatalmas vaskapu, biztonsági őr bódéval, zárt kapukkal, kocsifeljáróval, mi a fasz? Közelebb megyünk, biztonsági kiüvölt: “segíthetünk”? Elmondjuk, hogy a Dürlin-t (WTF?) keressük, ja, pankrációra jöttetek (“aha, de csak nézni”). Veszi a poént, beenged, megtaláljuk. Megvesszük a két jegyet, közben húzom az árus csaj agyát:
– Ruhatár van?
– Aha, kötelező.
– Kötelező akkor is, ha nincs mit beadni?
Nem vette nagyon a poént, lépünk tovább, gyors merch-pult check, aztán go go go helyet vadászni. Pusztán két meccsről maradtam le (J-Hawk vs. Ron Corvus, Khyra vs. Audrey Bride), de majd YouTube összefoglalóban bepótolom (a Volán meg addig bekaphatja a összes faszomat). Na, szóval beérünk, Koppány bevonuló zenéjére. Sajna elsőre szar helyet kapunk ki, úgyhogy olyan sok mindent sajnos nem láttunk (voltak szerencsére sokan, de nem tudom, hogy végül elég néző jött-e össze, mert elég jól eloszlott a hatalmas, zárt aulában), de amit láttunk, az fasza volt! Elég intenzív, pörgős és szoros meccs volt, hatalmas esésekkel, tetszett, hogy Nitro támadásait Koppány néha mint egy fal, csak így simán, betonoszlopként beállva és funkcionálva levédte, viszont ennek ellenére Nitro nyert (örülünk). Ezután jött egy 3v3-as War Match (Poison & Ozzy Spencer & Grizzly Davidson vs. Enzo & Murlock & Hombre) ami tényleg elég háborús körülményeket idézett elő. Amit levágtam, hogy (jobb esetben) 1v1 harc van benn a ringben, a többi csapattárs addig support módba vált és tag-cserével (mármint úgy tag, mint angol tag [teg]) tudják váltani egymást. Jobb esetbe. Persze Poison és társai ott csaltak és terelték el bíró figyelmét ahol tudták (ezeken jól mulattunk, mivel eddigre már egy olyan fasza helyet verbuváltunk, ahol nem csak mindent lehetett látni, de még levegő is volt a dupla (!) szellőztetés miatt). Most pontosan nem emlékszem de szerintem Enzo és Grizzly voltak azok, akik kiverekedték magukat a ring- és védőkorlát szorításából, hogy aztán a közönségben folytassák, amit benn elkezdtek. Na, ott felmentem banánig, mondom WTF, ilyet még nem is láttam, hirtelen nem is tudtam, hogy most közelebb vagy messzebb menjünk, de fasza volt. Persze a többiek is gyakták egymást, így az lett a vége, hogy ott álltunk és rohadtul nem vágtuk, most melyik 3 harcot kéne nézni három különböző helyen, így faszán le is maradtunk hogy tulajdonképpen ki nyert és mivel (aztán levágtuk, hogy Poison kényszerítette feladásra Murlock-ot). A vége elég (számomra túl) kaotikus volt, de amúgy tetszett. Majd legközelebb jobban figyelek. A következő meccs  PG Hooker és Muslim Sultanov között volt. PG amúgy meglepően hangos reakciót váltott ki az amúgy visszafogott Gábor barátomból, amin meglepődtem, de hát fanboykodni mindig kell. 😀 Sultanov amúgy egy osztrák birkózó egy csecsen heel personával. Elég hamar felhergelte a közönséget (ergo: nem kicsit végezte jól a dolgát). Maga a meccs, hát nem is tudom, lehet az én időérzékemmel volt gond, de mintha ez lett volna a legrövidebb az összes közül (már amit láttam/láttunk). Nem negatívum, csak így meglepődtem, hogy bumm és vége, viszont fasza meccs volt ez is. Dinamikus, látványos, minden megvolt, ami kell. MS remek választás volt PG ellen, még több ilyet! Utána jött egy Icarus vs. Ted Wellington harc. Látványos, pörgős közdelem volt, hatalmas esésekkel. Talán ez volt a legkiegyensúlyozottabb meccs, Ted rengetegszer próbálta pinelni (most lehet hülyeséget mondtam) Icarus-t, aki mindig kijött a fogásogból. Szóval nagyon szoros meccs volt, amit végül Icarus nyert. Amin viszont a legjobban meglepődtünk, hogy az ünneplő győztest hátulról letámadta a holland Gabriel Angelfyre aki aztán jól beszólt mindenkinek. A nap legnagyobb WTF momentjét éltük át Gáborral (amit talán az esti gamerkedés közben elüvöltött “FELMENTEM BANÁNIG“ tudott megközelíteni amit már egyszer el is sütöttem, ha jól figyeltetek). Akkorát néztünk, hogy csak na. Icarus ünnepel, mi is, egyszer csak a semmiből odateleportál ez a holland gyerek (egyszerűen annyira nem számítottunk rá, meg nem láttuk, hogy egyáltalán megy ki az öltözőből), leüti a mi Icarusunkat és még be is szól  a magyar rajongóknak. Na, hát wow, ez igen, agyamat eldobtam! Amúgy ígérték, hogy a holland federációval most már szorosabb kapcsolatba került a magyar, így gondolom többször láthatjuk viszont őket (gondolom ezért lesz majd a következő gála neve Megszállás, ami akár egy zs-kategóriás sci-fi film címének is elmehetne, bár fasz se tudja). Ööö ja igen, láttuk a HCW övet is, ami szép. A következő meccs az teljesen agyeldobós volt, Renegade és Ben Dover street fight meccse. Mondjuk én egy street fightban azért elvártam volna az energiafrizbiket és tűzlabdákat (street fight ééérteeed), de hát amit ehelyett kaptunk, az talán minden überelt. Kemény, véres és brutális meccs volt, na! Eleve úgy kezdődött, hogy Ben Dover lekevert egy pofont Sexy Jessie-nek aki Renegade valet-ja nem mellesleg (és kurva hangosan beszél a mikrofonba… de tényleg). Nem tudom, hogy “valódi” pofont kapott-e szegény, de nagyon élethű volt (annyira, hogy szerintem igen). Erre persze Renegade rage módba váltott (jogosan, hát egy nőt megütni, azért na), aztán jöttek a fémtálcák, neoncsövek, rajzszögek, ömlött a vér mindkettőjükből. Őszintén, egy kicsit be is fostam amikor megláttam Ben Dover-t, mert úgy tűnt, hogy a nyakából dőlt a vér (lehet tényleg), aztán a két keménylegényből ki is nézem, hogy ezek akkor is nyomnák tovább, ha ütőeret vágnak el, gondolom azért csak közbe avatkoztak volna, vagy valami… Na mindegy, a meccs másik érdekessége, hogy nagy része a ringen kívül volt, kitörtek a védőkorlátból, és elkezdtek harcolni a fotelek és a pult körül, menekültek az emberek jobbra-balra, mi meg néztünk mint a moziban, hogy aztakurvaeget 1500-ért mennyire kurvára megérte az egész, pláne, aki ott áll és látja (mi nem mentünk azért nagyon közel). Tényleg olyan volt ez a része a meccsnek, mint a spanyol és mexikói dokumentumfilmekben, amikor kiengedik a bikát az utcára, a sok balfasz meg menekül meg rohan előle mint az állat (éérted, mint az állat… OK befejeztem). Na, köbö. ez ment le itt is. Persze azért ügyeltek a nézőkre is, tetszett, hogy a múltkori balhét követően (legalábbis gondolom azért) most voltak staffos emberkék, aki kordában tartották a kicsit túlbuzgó nézőket, takarítottak, sorfalat álltak ha kellett, szóval respect nekik is. Ami komoly volt, hogy amikor Ben Dover kiszórta a rajzszögeket, simán tudtam, hogy na, ebbe tuti ő fog beleszállni, ami meg is történt, erre Gábor kommentje: “abban a tudatban kiszórni egy befőttesüvegnyi rajzszöget, hogy te fogsz háttal és fejjel beleesni, na, az nem gyenge” és hát nem is volt az, a nap szerintem leglátványosabb és leghangulatosabb meccse volt. Oda voltunk meg vissza. Igaz, nem Renegade nyert, aminek én nem örültem. Szóval hú. DE még mindig nem volt vége a napnak, hiszen jött a Michael Nuts meccs az aktuális sztárvendéggel, a mexikói (igazából echte kanadai) El Generico-val. Pusztán személye és megjelenése akkora ovációt és szinte egyöntetű őrjöngést váltott ki, amit egy jobb AC/DC koncerten se hallani, hát, meg is alapozta a hangulatot. Michael Nuts bevonulásait mindig is imádtam (legalábbis az a kettő, amit élőben láttam tetszett), végig hergeli a nézőket, volt egy Michal Nuts-os tábla is, azt kiütötte egy srác kezéből, mindenkinek mutogatott, meg meccs közben volt azt hiszem, hogy valami 10 éves forma gyerek üvöltözött Nutsnak az meg lement hozzá és elkezdte hergelni, mutogatva hogy hangosabban, nem hallom! 😀 Szóval volt két hatalmas showmanünk, két nagyon látványos stílusú harcosunk, aztán elkezdődött  a meccs. A legtöbb meccset Gáborral azért végigdumáltuk random dolgokról, de itt teljesen szótlanok voltunk, csak álltunk tátott szájjal, hogy hű, ez mennyire kurvajó, annak ellenére, hogy nagyon nagyon nagyon lassan indult be, mivel Nuts nevével ellentétben inkább menekült és állt kinn a kötélen kívül, de így is úgy “el volt adva” nekünk, hogy még ezt is imádtuk. Nagyon látványos, szoros meccs volt a nagyon szemét, cheap taktikájú Nuts és az állandóan pörgő, Olé!-zó Generico között… talán picit ez is rövid volt. Az ilyet órákig tudnám nézni. 😀
Szóval, összességében megint rohadt jól éreztük magunkat, a meccsek és srácok sokat fejlődtek, szóval, csak így tovább nekik, remélem a következőn is ott lehetek. Közös fotózáson és közönségtalálkozón is elvoltunk, lőttem pár fotót azokkal, akikkel még nincs (J-Hawk, Poison, Grizzly Davidson meg persze El Generico akitől dedikált képet is szereztem), aztán húztuk a belünket, mert ebben a köbö fél órában VÉGIG EGY DARAB számot adtak le (amit AMV-sek biza jól ismerhetnek) ez pedig a Red-től a Breath Into Me. Szó szerint menekültünk, nem hiszem el, hogy nem tudtak volna legalább egy másik számot berakni a háttérbe… Az biztos, hogy soha a büdös életbe nem hallgatok a Red-től semmit még egyszer. Ja, a hangkeveréssel is voltak kis gondok, meg azért a 128 kilobites MP3-akról is leszokhatnánk már, de hát no, ez már csak kukacoskodás, a lényeg, hogy frenetikus estében volt részünk.